Az orfűi völgy mélyén folydogáló patak három kis falut - Orfűt, Mecsekrákost és Tekerest ­ fonja össze, a keleti oldalvölgyekbe további két falu, Bános és Mecsekszakál települt. A hatvanas években ezt a területet egységes üdülőterületté formálták, melyet ma Orfű néven ismer az ország és egyre inkább Európa is.

Az öt kis település az üdülőépítések által nem épült teljesen össze, mindegyik megőrizte saját, önálló formáját. Ez az elkülönültség adja az üdülőfalu egyik fontos építészeti értékét. A község központja Mecsekrákos, itt található az Önkormányzat, az Iskola, az Óvoda, az ABC bolt, az Orvosi Rendelő és a Gyógyszertár is.

Tekeres nevezetességei a századforduló táján épült házai, melyek udvarán ma is istállók, pajták találhatók. Tekerest a második világháborút követő kitelepítésekig kizárólag német telepesek, „svábok” lakták, akik földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Az 1920-as, 30-as években épített lakóházak és gazdasági épületek sajátos építészeti stílusjegyeket hordoznak. Szerencsére egyre több épületet újítanak fel, megtartva, esetenként visszaállítva a homlokzatok eredeti szépségét. Az épületek homlokzati felújítását az önkormányzat anyagilag is támogatja.

A két világháború között az öt kis falu lélekszáma 600-650 fő volt, mára ez 860-870 főre emelkedett. Bánoson kizárólag magyarok, Tekeresen németek és svábok éltek, a többi településen pedig vegyes volt a lakosság. A német nemzetiségű lakosok egy részét a háború után kitelepítették és helyükre felvidéki magyarok kerültek. A hatvanas évek elején a Mecsek hegység oldalából folyó karsztvizet egy völgyzáró gáttal felfogva felszíni víztározót hoztak létre az orfűi völgyben.

Elsőként a 11 ha területű Orfűi-tó készült el 1962-ben, ahol fürödni, csónakázni és horgászni lehetett. A tó medrét 2003-ban kikotorták és 2004 nyarára már vízzel feltöltve várta a látogatókat. A tó délkeleti végében találhatjuk a Malommúzeumot. 1966-ban a 72 hektáron elhelyezkedő Pécsi-tó jött létre a horgászok, vízi sportolók nagy örömére. Jellege szerint völgyzárógátas víztározó. Jelenleg Baranya megye legnagyobb vízfelülettel rendelkező tava. Ezeket követte a 30 hektáros Herman Ottó-tó, – nevét az egyik legismertebb magyar természettudósról kapta – ami hal-és madárrezervátum. A tavat és környezetét a Hermann Ottó horgászegyesület tagjai tartják rendben. A tó számos vízimadárfaj mellett élőhelye olyan ritka, védett állatnak is, mint pl. a vidra. A negyedik tó 1970-ben készült el, ez a 10 hektáros Kovácsszénájai-tó, mely elsősorban a horgászok örömére szolgál. A négy tó összesen 113 hektár vízfelülettel rendelkezik. A tórendszert a Vízfő-forrás táplálja.

Az Orfűi-tó és a Pécsi-tó mellett kezdetben kisméretű üdülőtelkeket és horgásztanyákat hoztak létre, míg a Pécsi-tó nyugati oldalán a gazdálkodó szervek és intézmények vállalati nyaralóikat alakították ki. Csak a 60-as évektől, a tórendszer kialakításával vált ismertté Orfű, ekkortól beszélhetünk a turizmus elterjedéséről is a mára már kiépített, idilli üdülőparadicsomban. A tórendszert Palkó Sándor egykori Baranya Megyei Tanácselnök álmodta meg, akinek bronz mellszobrát 2004. október 9-én avatták fel a Pécsi-tó partjánál, és a Horgász Egyesületek Baranya Megyei Szövetség horgásztanyájának udvarán helyezték el.